Bemutatkozás

Elsőéves tanári mesterszakos hallgató vagyok az ELTÉ-n, ugyanitt végeztem az alapképzésemet Anglisztika szakon. Angol- és olasztanári szakon tanulok 2015 szeptembere óta, mindkét nyelvet egyforma lelkesedéssel tanulom, de mégis más és más jelentőséggel bírnak számomra.

Utam az angolhoz

Az angol nyelv előtt már általános iskolában elköteleződtem. Ez a nyelv azért is volt mindig fontos számomra, mert új ajtókat, lehetőségeket tár fel az ember előtt egyszerűen az által, hogy hozzáférhetővé tesz számára olyan információ-forrásokat, melyek alapvetően elérhetetlenek lennének a nyelvi akadályok miatt. A népszerű filmek, könyvek többsége megjelenik angol fordításban is, így elég ezt az egy nyelvet ismerni ahhoz, hogy megértsük ezeket a tartalmakat. Ezenkívül a népszerű szakmai szövegeket is szokás lefordítani angolra, így nem csak a szabadidő hanem szakmai szinten is nagy segítség, ha az ember ismeri ezt a nyelvet. Tehát az angol nyelv széleskörű használata megkönnyíti az információáramlást minden szektorban. Ezért érzem kulcsfontosságúnak, hogy minél több embert bevonjak ebbe a tudásba, és ne csak rájuk erőltessem a nyelvtanulást, hanem nekik is segítsem felismerni a nyelv szépségét, valamint az angol nyújtotta lehetőségek tárházát.

Utam az olaszhoz

Ezzel szemben az olasz nyelv számomra esztétikai szempontok miatt került előtérbe. Természetesen itt nem csak a magánhangzók dallamos összecsengéséről van szó, vagy a nyelvtani rendszer átláthatóságáról. A mediterrán kultúra ismerete ugyanolyan fontos szerepet játszik az olasztudásban. Ez a nyelv is felfogható egyfajta eszközként, mely utat nyit egy ismeretlen kultúra felé. Nagyon szeretek olaszt tanítani magántanítványoknak is, mert általában motiváltabbak, mint az angol esetében. Ez azért van, mert az esetek többségében második idegennyelvként tanulják a fiatalok, tehát tudatosabb döntés vezette el őket ehhez a nyelvhez. Így bizonyos értelemben jobban elmondható, hogy ők maguk választották azt a nyelvet kíváncsiságból, így lelkesebbek, mikor tanulásra kerül sor. Igyekszem a magam lelkesedését is közvetíteni a diákok számára, hiszen saját tapasztalatomból tudom, hogy ez mennyire motiváló és biztató tud lenni.

Én mint tanár

Számomra nem volt egyszerű meghozni azt a döntést, hogy a pedagógus pályára lépjek. Édesanyám tanár lévén ismerte a pedagógus pálya nehézségeit, kihívásait és mindig féltve óvott attól a döntéstől, hogy esetleg a tanári pálya mellett döntsek. Mégis, már a kezdetektől fogva éreztem, hogy ez a lehetőség mennyire vonz engem, gyerekkori játékaim többsége is a játékaim tanításáról szólt. A középiskolában is magától kialakult a korrepetáló szerepem, holott ebben nem volt semmi tudatosság. Itt éltem meg először komolyabban a tanítás örömét: hogy mennyire változatos tud lenni az az út, ami elvezet egy-egy nyelvtani formula megértéséig vagy egy adott angol vagy olasz nyelvű kifejezés rögzüléséig. Ráébredtem, hogy a tanítás valójában mennyire mélyen a tanár és a diák kooperációján alapszik, ahol egyik fél se passzív vagy aktív, hanem mindkét szerepet magukra veszik időnként. Számomra ennek az együttműködésnek a kialakítása a legérdekesebb a tanári pályában, s tudom, hogy még hosszú út vezet odáig, hogy mélyebben megértsem ennek működését.

Röviden összefoglalva ez jellemzi az én szakmai hozzáállásomat. Az egyetemi órán tanult elmélet és a gyakorlati tapasztalatok folyamatosan bővítik ezt a hozzáállásomat, de úgy érzem, nagyrészt ezen alapszik a jövőbeli tanárképem is. Ezekre az alapokra szeretném ezentúl a jövőmet építeni. Remélem, sok új élményben lesz részem és sikerül a kezdeti lelkesedésemet beépítenem későbbi munkámba.